A munkakörnyezetekkel kapcsolatos kutatások azt mutatják, hogy az asztali elrendezéssel kapcsolatos problémák ritkán jelentkeznek a kezdeti beállítás során, inkább akkor válnak láthatóvá, amikor elkezdődnek a valódi feladatok. A legtöbb elrendezést egyszer állítják be, és elvárják, hogy mindenféle munkát egyformán jól támogasson. Ez figyelmen kívül hagyja, hogy a testtartás, a képernyőre való fókuszálás és az eszközhasználat hogyan változik a különböző munkafolyamatok során. Ami statikus helyzetben helyesnek tűnik, az gyakran korlátozóvá válik, amikor a munkaminták megváltoznak. Ez a szerkezeti eltérés az oka annak, hogy az asztali elrendezések megbízhatatlannak érződnek.
Egy statikus asztal arra kényszeríti a felhasználót, hogy fizikailag alkalmazkodjon, ahelyett, hogy maga az elrendezés alkalmazkodna funkcionálisan. Az apró kompenzációk idővel érezhető megterheléssé és figyelemeltereléssé válnak. A felhasználók gyakran a széket vagy a monitort hibáztatják, nem pedig magát a rendszert. A valódi probléma a merevség, nem pedig a helytelen pozíció. Az asztali elrendezések azért vallanak kudarcot, mert ellenállnak a változásnak.